A csavartás élettartama számos tényező hatására változhat, ezért nehéz pontos és rögzített időtartamot megadni.
Az anyag önmagában lévő tulajdonságainak megvizsgálásával vegyük például a polipropén (PP)-t. Tökéletes belsejű környezetben évesekig jól maradhat a teljesítménye. A polipropén viszonylag jó kémiai stabilitást mutat. Normál belsejű hőmérséklet és páratartalom esetén, valamint közvetlen napfénytől való védettség esetén a csavartás nem fog könnyedén kémiai változásokat vívnia, és az élettartama 5-10 évig, vagy még hosszabig eltarthat. Ilyen környezetben folyamatosan és stabilisan végezheti el kötési funkcióját, amelyet általános áruk biztosítására használnak, például kis elektronikus termékek csomagolására, napközi alkalmazásokra stb.
A poliester (PET) csavart, a nagyobb erősségének és rézszivárgás elleni ellenállósságának köszönhetően, gyakran hosszabb élettartamú alkalmas környezetekben. Különösen olyan helyzetekben, amikor hosszútávú tárolás szükséges, például nagy berendezések és ipari anyagok csomagolásakor, a poliester csavart ellenállhat a környezeti tényezők rovásainak, és az élettartalma kb. 10 évig eltarthat, vagy bizonyos feltételek mellett még ennél is több időre kiterjedhet.
Azonban a környezeti tényezők jelentős hatással vannak a plasztik csavartás élettartamára. A szabadban lévő környezetben a napfény ultravioleta (UV) sugaraiban rejlik a fő tényező, amely rövidíti a csavartás élettartamát. A UV sugarak fotoxidatív reakciókat indíthatnak el a plasztikokban, ami miatt a csavartás öregségre és törékenységre kerülhet. A polipropén csavartás esetében a hosszú időszakon keresztüli napfényténylet követően megfigyelhető öregség jelei lehetnek kb. 1-2 év alatt, például színes sárgásodás, erőcsökkenés, vagy akár törés is. Bár a poliéster csavartás viszonylag jobb ellenállást mutat az UV sugarok ellen, hosszú ideig tartó erős külső fényténylet után kb. 3-5 év múlva is kezdheti el a teljesítménye csökkenni.
A páratartalom is fontos tényező. Ha a csomagószalagot hosszú időre magas páratartalmú környezetben tartjuk, vagy közvetlenül érintkezik a vízzel, a polipropén szalag hidrolízis folyamatot művelhet, ami az anyag molekuláris láncjait megszakítja és csökkenti a szalag erősségét. Ebben az esetben néhány hónapon belül vagy egy év alatt elveszítheti hatékony kötési funkcióját. A poliéster szalagok némi jobb toleranciát mutatnak páratartalmú környezetekben, de ha hosszú ideig vízben maradnak, akkor ők is sérülnek, és hasznos életük jelentősen rövidül.
Emellett a szalag által viselt terhelés és használati gyakoriság is befolyásolja az élettartamát. Ha gyakran nehézsúlyú tárgyakat kötünk vele, és gyakran jelentős húzóerő hat rá, mind a polipropén, mind a poliéster szalagok gyorsabban kiimerednek és fáradhatóságra kerülnek, és az élettartamuk normál feltételekhez képest felét, vagy még kevesebbet vehet.